Egy rövid prompt arra kéri a modellt, hogy mindent kitaláljon. Egy hosszú prompt eltemeti az egyetlen sort, ami számított. A középút — hat vagy hét mondat, ami megnevez egy nézőpontot, egy jelenetet és egy érzést — ott a generációk nem háttérzeneként szólnak, hanem elkezdenek súlyt vinni.
Először horgonyozd le a nézőpontot
Hangszerek előtt, tempó előtt nevezd meg, ki énekel és kinek. „Egy friss szülő hajnali háromkor egy alvó babához beszél" — ez a dalszöveg-generátornak ad egy testtartást, amibe beleülhet; a „meleg akusztikus indie" textúrát ad neki, de célt nem. A textúra követni fogja a testtartást, ha egyszer létezik testtartás.
Aztán helyezz el egy jelenetet
Egyetlen kép — konyhapult, vonatablak, folyosó, hotel parkoló — egy általános hangulatot konkrétba húz. Nem kell elmagyaráznod a jelenetet; csak nyújtsd át. A modell olyan módokon tölti ki a sarkokat, ahogy te nem gondoltad volna, és ez az a rész, ami az eredményt megtaláltnak érezteti, nem megrendeltnek.
A produkciós jegyzeteket hagyd a végére
A műfaj, a tempó és a hangszerelés a prompt végére tartozik, miután a modell már tudja, miről szól a dal. Ha azzal kezded, hogy „120 BPM, torzított basszus, női vokál", a dalszövegrétegnek nincs honnan nőnie. Kezdd a jelenettel és a testtartással, és a produkciós jegyzetek élesítik azt, ami már ott van, ahelyett hogy lecserélnék.
Egy kiindulósablon
Egy [KI] [HOL], aki [MIRE] gondol. A refrén akkor fordul, amikor rájön, hogy [CSAVAR]. A hangulat [KÉT MELLÉKNÉV]. Produkció: [MŰFAJ], [TEMPÓ], [EGY PRODUKCIÓS RÉSZLET].
Ez nem szó szerint másolandó képlet — ez egy ellenőrzőlista arra azt öt döntésre, amelyeknek a promptban kell lenniük, mielőtt a modell elvégezhetné a munkáját. Bármelyiket is hagyd ki, az eredmény alulmeghatározottnak fog tűnni olyan módon, amit semmilyen mennyiségű regenerálás nem tud kijavítani.